Az 1979-es amerikai rajt pillanatában talán még a női póló mellett korteskedő fanatikusok sem gondolták, hogy 23 esztendő múltán a 13. Világkupán mérkőznek majd a csapatok. Arról nem is beszélve, hogy oda jutott a szakág, hogy momentán lehetetlenség a befutóra fogadni, az oroszokkal megerősített kazah válogatott kivételével tulajdonképpen bármelyik hölgykoszorú esélyes a vasárnapi megkoronázásra - ahogy mondani szokták, lehet eső, lehet sár, még ha mindez a perthi kánikulában kissé abszurdnak is hangzik. A dinamikus fejlődés következtében igencsak megerősödött a mezőny, felettébb érdekfeszítő és izgalmas találkozókat vívnak az elit tagjai. Amíg régebben az azóta jelentősen háttérbe szoruló hollandok kombinatív, unalomig begyakorolt játéka elég volt a kiemelkedéshez, addig ma már ez édeskevés. Kevés, mert mindemellett elengedhetetlen a tehetség, a fizikum, a tudatosság, az építkezés, no és a szerencse. "A fejlődés megállíthatatlan, úgy hiszem, a női vízilabda még nagyon sokra viszi" - hangsúlyozza Mihók Attila, a magyar csapatba hat játékost adó Dunaújvárosi Főiskola jelenlévő edzője, akinek szavaival bizonyosan sokan vitába szállnak, ám akinek szavait minden idők legerősebb Világkupája is igyekszik majd bizonyítani. A nyolc résztvevőt, a fukuokai világbajnokság legjobbjait amúgy két négyes csoportba osztották: a mieink az amerikaiak, az ausztrálok és a kazahok mellé kaptak besorolást. A kvartettek első helyezettjei a lassan megszokott szisztéma szerint automatikusan elődöntősök (ami szünnapot is ér!), míg a másodikok és a harmadikok külön csatáznak ezért. "Mint minden világversenyen, itt is a négy közé jutás a legnehezebb feladat. Ha oda eljutsz, már nem érhet nagy baj, ám ha nem sikerül, magyarázkodhatsz. Mi nem szeretünk magyarázkodni, és nem is nagyon szoktunk" - ecsetelte a maga stílusában Faragó Tamás, akit hétfőn majd megütött a guta, midőn kiderült: délelőtt feleslegesen autózták körbe az egyébként tetszetős várost, a meghirdetett technikai értekezletet ugyanis a szervezők elnapolták. Erről csak a magyarokat, az amerikaiakat és a kanadaiakat felejtették el értesíteni ... Szövetségi kapitányunk mindazonáltal az ebédnél visszanyerte hangulatát, lévén végre húst, megfelelő mennyiségű húst szolgált fel csapatának a Sebel Hotel konyhai stábja, amit jó kedvvel, bőséggel fogyasztottak a startot mindinkább váró lányok (Tiba Zsuzsáék az Egyesült Államok ellen szállnak vízbe először). Persze nem kell félni, éhesek ők még - sikerre éhesek .. . A magyar válogatott 1: Sós Ildikó (kapus, 1976, Dunaújvárosi Fôiskola),. 2: Tiba Zsuzsanna (center, 1976, Dunaújvárosi Fôiskola), 3: Györe Anett (bekk, 1981, BVSC-TBÉSZ), 4: Zantleitner Krisztina (bekk, 1974, Dunaújvárosi Fôiskola), 5: Stieber Mercédesz 6: Horváth Patrícia (kapus, 1977, Vasas-Hungaro-Kábel), 7: Drávucz Rita (szélsô, 1980, Orizzonte Catania, olasz), 8: Valkay Erzsébet (center, 1979, Athlon Sais, olasz). 9: Szremkó Krisztina (center, 1972, Carnex-Szentes), 10: Pelle Anikó (szélsô-átlövô, 1978, USC, amerikai), 11: Valkay Ágnes (szélsô-átlövô, 1981, Dunaújvárosi Fôiskola), 12: Primász Ágnes (átlövô, 1980, Dunaújvárosi Fôiskola), 13: Benkô Tímea (szélsô, 1978, Dunaújvárosi Fôiskola). (A sapkaszám után a név, majd zárójelben a poszt, a születési év és az egyesület következik.)